.
Verselemzés
"Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni."
A vers szerkezetileg egyértelmuen két részre tagolható. Az elso egységet az elso és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletbol is világosan kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán nagy muvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költo kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó.
Az egyik boci természetesen a költo, akinek szerelmi bánata van. Feltuno, hogy az elso szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan eloforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíci´ot alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a 'füle' sz7oacute; magashangrendusége is éles ellent7eacute;tben áll a 'farka' szó mély hangrenduségével, a 'tarka' szó pedig önmagában alkotja a legerosebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettosség7eacute;re, ami Catullus óta minden jelentos szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elott, aki bár 'tarka', vagyis a költoiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költo sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találoan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplo egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset átszövo kettosség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költo érzeseirol, amik egytol egyig elhagyják a költot, aki már képtelen arra, hogy eltartsa oket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni oket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költo, és akik szintén mind elpártoltak tole, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni oket.
A másik, az általános érvényu boci maga az élet. Itt az elso szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínu, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de' kötoszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költoi nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másrol is szó van. Nem teljesen egyértelmu ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínu mert nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettosseg, amit a költo nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetoseget, hogy az élet értelme esetleg eppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmuen a fentiekben már említett 'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívuli jelentosege van itt a többes szám elso személynek, vagyis mi mindannyian 'megyunk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényuvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja oket.
A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosit majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költo az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva vég&uulm;l is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyozoen szakad ki a versbol, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb muvészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
"Boci boci tarka,
Se fule se farka,
Oda megyunk lakni,
Ahol tejet kapni."
Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk