A vita

X: Várat magára a búbánat, de az esély megmaradt: a gép még lefagyhat

Y: Mondd ki bátran, miért nincs lelked kedves X barátom nyugodtan?

X: Azt kell mondanom, hosszú, de kedvem már nem szomorú.

Y: örülök ennek barátom, de most már megyek, hogy meglessem mi új
van a hálózaton.

X: Menj békével, addig én elbeszélgetek a számítógéppel

Y: Mily szánalmas, ezt láthatja akár a szarvas. Számítógéppel beszélgetni...
Meg kell őrülni!

X: JA. Na menj békével mielőtt meghallja!

[Y el]

KAR: Lehetetlen amit csinálsz, lehetetlen ha egy számítógéptől ilyesmit
elvársz.

X: Igaz talán amit mondtok, mondhatom, habár a ti szavatokat én
elvileg nem is hallhatom.

[Számítógép be(kapcs)]

Gép: Helló, mi a helyzet, Te alkotó?

X: De pszt! Miket hallok? Teljesen elborzadok. Ilyen ide nem illő
beszédet költ a szerző? Nem az erő a nyerő, itt az ész a menő!

Gép: Hát Ákos, a szerző már minden bizonnyal álmos! Mellesleg mondom,
hogy a szád mákos.

X: Nem vagyok Ákos, a szám se mákos, legfeljebb lekváros, a szerző
meg nem lehet álmos hacsak nem sötétbe borult a város, mert a
nap istene állapotos, nem is tudja hogy neki az káros!

Gép: Mi? Ki? Hogy?

X: Elátkozlak téged örökre, nem fogsz emlékezni saját nevedre,
elborul agyad kérge, Te leszel a föld férge, kikapcsollak örökre!

Kar: Lám, ez a vita milyen rossz dolog:
Lángnyelve mint a szerencsekerék forog.
Abba kéne már hagyni, hagyjuk a szerzőt aludni!