Operátor rendszer a jövőből.

A telepítést az első lemez behelyezésével kell kezdeni, majd újra kell
indítani a gépet. Ez elsőre olyannak tűnhet, mint minden telepítési
művelet első lépése. Ám csak elsőre, hiszen a telepítőrendszer tartalmaz
forradalmi újításokat.
Egyik ilyen, hogy a tényleges telepítés megkezdése előtt a telepítő
a saját maga számára logikus sorrendben bekéri az összes telepítőlemezt.
Minden lemez behelyezése után rákérdez az adott lemez sorozatszámára,
amit hexa alapkban max. 5mp alatt hibátlanul meg kell adnunk.
(Már itt kibukik az illetéktelen másolatok telepítésének kísérlete, hisz
a kézikönyv szerint a 49 lemez sorozatszámát a felhasználónak illik
fejben tartani)
Ennek során meggyőződik arról, hogy a teljes telepítőanyag a
rendelkezésünkre áll-e. Ez megkímél minket attól a kellemetlenségtől,
hogy a hiányos telepítőanyag miatt az installálás félbemaradjon.

Második lépésként ellenőrzi, a gépre telepített egyéb szoftverek
jelenlétét, ezután maradéktalanul letörli azokat.
(Erről részletes log file-t kapunk, amit a telepítés után tetszés
szerint tanulmányozhatunk).
Emiatt azonban nem kell aggódni, hisz a telepített rendszer bizonyára
tartalmazni fogja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a most törölt
szoftverekkel voltunk kénytelenek eddig megvalósítani.
Igaz ezzel munkánk egy része is megsemmisül, de kellő idő birtokában az
új rendszerrel bármikor újrakészíthetjük majd őket.

A rendszer automatikusan detektálja az összes jelenlévő HW alkatrészt
egészen a tranzisztotok szintjéig. Az 50-60 perces művelet végén
biztonsági kérdéseket tesz fel, minek során a detektált elemek pontos
leírását kell megadnunk pusztán abból a célból, hogy képesek vagyunk-e
ugyanazokat az adatokat megadni, amelyeket ő megállapított.
Ha ez nem sikerül, a tranzakciót megismétli.
Ám ettől nem kell megijjedni, mert a kérdések során minden esetben
felkínál egy 'passz' lehetőséget, amit akkor kell kiválasztani, ha a
feltett kérdés mibenlétével nem vagyunk 100%-ig tisztában.
Vigyázat ! Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a kézikönyvben megjegyzi a
gyártó, hogy ha bármely kérdésre (akár csak egyre) a 'pass' választ
adtuk, akkor az utolsó kérdés megválaszolása után az egész műveletet meg
kell ismételni, mivel a 'pass' hibás válasznak minősül.

Ha az eddigi lépéseken sikerült átverekedni magunkat, most egy kicsit
nehezebb, több odafigyelést kívánó rész következik:
A telepítő megnyit egy választási lehetőségekkel teli ablakot, melynek
csak egy apró részét láthatjuk a képernyőn.
Ez szintén egy új ötlet bevezetésének eredménye, mert így az éppen nem
látható lehetőségeken nem kell töprengeni, hisz a felhasználó azokról
nem is tud.
Ebben az ablakban adhatjuk meg, hogy a rendszer mely komponensei
legyenek telepítve. A telepítés egy adott elem kikapcsolása után is
megtörténik ugyan, de később nem lesz elérhető, így pontosan olyan,
mintha nem telepítettük volna.
(E megoldásnak költségcsökkentő szerepe van, mert így az install
rendszerben több jelentős egyszerűsítés vált lehetővé).
Ha később úgy düntönk, hogy a nem kért szolgáltatásra mégis szükségünk
van, akkor a telepítővel újabb példányban telepíttethetjük, de akkor a
másodpéldány már elérhető lesz, így a szolgáltatás használhatóvá válik.

Szintén említésre méltó fejlesztői eredmény, hogy a rendszer számára
bármekkora winchester-terület elegendő. A szükséges terület
létrehozásáról ugyanis maga a telepítő automatikusan gondoskodik, ha a
szabad hely alulmúlná a várakozásokat.
Igy nem kell már az elején azon aggódnunk, hogy elfér-e majd.
A telepített rendszer mérete szintén változó lehet, mivel minden esetben
teljesen kitölti a rendelkezésére álló teret.

A rendszer használata végtelenül kényelmes. A grafikus felület nyújtja a
legnagyobb komfortot (mint ahogy az el is várható egy ilyen kaliberű
szoftvertől).
A desktop-on egyetlen begin feliratú nyomógomb látható, a képernyő
közepén. Igényesebb felhasználók ezt később - a testreszabás során - a
bináris ROOTSYS.INI kézi módosításával tetszés szerint a képernyő négy
sarkának bármelyikébe áthelyezhetik.
Ezzel kapcsolatban egy érdekesség:
A begin nyomógomb által elkerülhetetlenül fedésbe kerül - az egyébként
teljesen fehér - grafikus kép egy része. Ezt a területet a rendszer
gondosan megőrzi egy file-ban.
Mivel az egérkurzor nem mozdítható el a begin gomb-ról (de arra az
alapfiloozófia miatt szükség sincs) fárasztó egérkilométereket
spórolhatunk meg.

A rendszer készítői gondoltak a fanatikus amatőrökre is. Igy nyugodtan
tekinthetjük gyöngyszemnek a szöveges üzemmódot. A fejlesztők itt sem
siklottak el a részletek felett és a grafikus felületnél már említett
egyszerűsítést itt is bevezették: A szöveges módban egyetlen parancs áll
rendelkezésünkre; a RUN parancs.
A hosszas és megfeszített fejlesztőmunkának köszönhető, hogy a parancs
nem igényel egyetlen paramétert sem. (Igy ha már sikerült megjegyeznünk
mind a 49 install lemez hexa sorozatszámát, nem kell magunkat a
parancskészlet paramétereinek megtanulásával tovább terhelni).
A RUN paranccsal érhetjük el az összes szolgáltatást úgy, hogy
begépeljük a parancsot.
Felmerülhet a kérdés, hogy ezzel hogyan oldhatunk meg merőben eltérő
feladatokat.
Az adott feladat szükségszerűségének pillanatában csak be kell gépelni a
parancsot. Mivel a parancs eredményeképpen mindig az 'E parancs
pillanatnyilag nem hajtható végre' üzenetet kapjuk, könnyen belátható,
hogy minden probléma esetén hatékonyan alkalmazhatjuk, gyors, tömör
eredményhez jutva.

Ritkán ugyan, de a rendszer szélsőséges esetben (általában a gyakori HW
inkompatibilitás miatt) labilissá válhat, és összeomolhat.
Ilyenkor sem kell kétségbe esni ! Az első telepítőlemez berakásával és a
gép újraindításával kezdhetjük a probléma orvoslását...

Megjegyzés: A rendszer készítői számára a multitaszk fogalma nem
ismeretlen, de erőfeszítéseik révén sikerült azt teljesen kiküszöbölni.