A Merdzso

Alapvetően mi is a Mercedes ?

Szép autó, jó autó, elegáns, megbízható, biztonságos, gyors, erős, okos, értékálló, szervizigénye kicsi, úttartása kitűnő, télen jó meleg. Az autók királynője.

Semmi több? De. A kárpatmedencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre elő népek) folklórjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármű. A merdzso.
Hogyan lesz egy Mercedesből merdzso? Kezdjük. Öltozzünk fel a legfrissebb divat szerinti narancssárga-lila melegítőbe, ("suhogos joging"), vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkoscipot, és ízlésesen kifukszolva sétáljunk el egy autókereskedésbe. Egy nagy teherbírású nejlonszatyorral a kezünkben közöljük az eladóval, hogy szeretnénk egy ötszázast. De nem is. Legyen inkább hatszázas, még megszólnak a konditeremben. Az eladó figyelmeztet, hogy... hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a huszonötmillió forintot, zizzentsünk hát egyet melegítőnkkel és laza vállmozdulatokkal kísérve rázzuk meg a nyakban a kétkilonyi fukszot, hogy eztetet nézzed meg ecsem, eztetet sem szarért vettem, es borítsuk ki a nagy teherbírasu szatyorbol a lóvét.

A Mercedes megvan, most kezdhetjük merdzsová alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép diódasoros féklámpát hátulra. Jegesmedveszőrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, matricákat. A belső visszapillantóra kéttucat Wunderbaum (vaníliaillat). Két ezerwattos hangfall, hogy szóljon rendesen szketmen dzson megkotton a'j dzso. A műszerfalra persze mobiltelefon, (lehetőleg több is), hagy lássak a népek, hogy milyen fontos emberek vagyunk. A bőrülésekre vicces op-art huzat, élénk színű geometrikus ábrákkal. Hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pitbullnak. Előről a jelvény lecsavarozodik es vívődik mindenhová a slusszkulcs függélekeként (lopasmegelőzés). Végül mi kell még a merdzsohoz? Nem árt a csomagtartóba valami jobb szamurájkard, de baseballütő a minimum, a kesztyűtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva, az ablakon kikönyökölve lehet forgatni, próbalgatni vele a célzást.

A merdzso készen is volna. Legelőször menjünk vele körbe a kocsisor környékén, ellenőrizzük a lányokat, hogy rendesen dolgoznak-e, vidáman üdvözöljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak (Mit ne'zo"?!) . Ha cigarettát vennénk, ne habozzunk, parkoljunk nyugodtan a körút közepén, azt a pár percet igazan kibirják. A dudálokat nyugtassuk meg megfelelően hangos "Letépem a fejedet!" kiáltásokkal. Miután bekukkantottunk a peepshowba (parkolas körút közepén, elakadásjelző), elnézhetünk az ismerős hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a árdára, félrelökve néhány gyalogost, akit ne feledjünk alaposan megfeddni, mivel a proletárok durva szövésű nadrágja összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat (De uram ön ráállt a lábamra!) fejeljük le, aztán, amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt kommunistának, és a biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket.

Elegánsabb éttermekben helyezzük a kocsikulcsot a nagy fémjelvénnyel és a rókafarokkal úgy, hogy elvágólagos legyen a rádiótelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszint jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, hozza egy Chivas Regalt Red Bullal!
Plusz egy vicc: A Mercedes gyár olyan új modellt állit elő, amelyben nem lesz kormány, hogy egyszerre lehessen telefonálni és orrot túrni.